A torkomnak ugrottak jónéhány fórumon Mészáros előadása után, hogy hogy mertem a háborús romantikát számon kérni a "Jó lovas katonán"? Még a méltán népszerű liberó megmondóember is beállt a sorba, szerinte "a katonáknak jól vagyon dolga, esznek-isznak..." és egyébként már általános iskolában is így tanulta. Ha pedig Aczél elvtársnak ez jó volt meg a skinhead pozitív Magozott Cseresznyének is megfelelt, akkor hogy merek kekeckedni a Szent Kánonnal. Igazán azonban csak akkor durran el az agyam, amikor elkezdenek Kodály nevével érvelni...
Lassan írom, hogy minden nemzeti érzelmű, de hiányos műveltségű Kodály-rajongó értse: A Háry János egy abszurd, groteszk történet. Kodály pont annyira veszi komolyan a jó lovas katonát, amennyire azt, hogy Háry egyetlen kardsuhintással megadásra kényszerítette Napóleont. A kontextusából kiragadott toborzó pont azt nem adja vissza, amit Kodály mondani akart. Azt akarta ugyanis mondani, hogy ez nincsen így. Azt, hogy a jó lovas katonának dehogy vagyon jó dolga. Nem eszik, nem iszik... Ez szirup, ez hazugság (ahogy Háry történetei úgy általában), és éppen a kodályi gondolatot kérem számon akkor, amikor szóvá teszem, hogy ezt a dalt verbunkosként, eredeti környezetétől megfosztva adja valaki elő.
A háború nem eszem-iszom, nem haverok, buli, Fanta. A háború vér, emberhalál, gyilkolás és szenvedés. Nem mellesleg tök röhejes az a helyzet, amikor egy parasztcsávó sorakoztatja énekszóval a huszárokat. Ha már military, akkor huszártisztnek illett volna buzdító dallal toboroznia a parasztokat. Mindenesetre ha valaki ezek után kiáll parasztgúnyában, mögötte önfeledten bulizó huszárcsapattal, és úgy csinál, mintha ez egy kedves, romantikus dalocska lenne, az egy csapásra veszi semmibe mind a sorkatonaság, mind a civilizáció, mind pedig Kodály Zoltán szellemét.
Azoknak a felhasználóknak pedig, akik azt vetik a szememre, hogy nem időszerű szót emelni a harc, a virtus, a katonalét romantikájával szemben, azt tudom válaszolni, hogy ebben az országban hat évvel ezelőtt szemeket lőttek ki, embereket vertek félholtra brutális rendőrhordák, mindezt baloldali állampolgárok tapsa vagy cinkos hallgatása mellett, akik úgy gondolták, hogy így helyes megvédeni a közrendet. Válaszul kezdte el a széljobb megszervezni a félkatonai alakulatait, és azóta mást sem tapasztalok, mint azt, hogy egyre nagyobb tömegek idealizálják az erőt, és gondolják úgy, hogy a társadalmi konfliktusokat egyenruhában, alakzatba tömörülve kell megoldani. Ebben a közegben, véleménynyilvánításra felkért értelmiségiként nem voltam és továbbra sem vagyok hajlandó szó nélkül elmenni a Kodály szellemét megsértő zenés-táncos militarista kultúrprogram mellett.
